Miért halogatjuk a fogorvost – még akkor is, ha tudjuk, hogy kellene?

Kevés olyan orvosi terület van, amelyhez ennyi érzelem kapcsolódik. A fogászat ilyen.

Sokan pontosan tudják, hogy ideje lenne elmenni egy kontrollra. Mégis halogatják. Hónapokig, néha évekig.
És nem lustaságból. Nem felelőtlenségből. Ez amolyan emberi dolog…

A halogatás mögött nem tudatlanság van

A legtöbb páciens tisztában van vele, hogy a rendszeres kontroll fontos. Hallotta már, olvasta, tapasztalta. A halogatás mégis gyakori.

Ennek okai sokszor nem racionálisak:
– rossz gyerekkori élmények
– egy kellemetlen korábbi beavatkozás
– félelem az ítélkezéstől
– az ismeretlentől való szorongás
– anyagi okok

Ezek mind nagyon is emberi reakciók.

„Majd ha fáj” – az egyik leggyakoribb mondat

A fájdalom sokak számára egyfajta határvonal. Addig nincs gond, amíg nem fáj. Csakhogy a fogászati problémák jelentős része nem így működik.

A halogatás paradoxona, hogy:
– rövid távon megkönnyebbülést ad
– hosszú távon viszont gyakran nagyobb beavatkozáshoz vezet
Ezt persze könnyű utólag belátni. Előtte sokkal nehezebb.

Az ítélkezéstől való félelem

Meglepően gyakran halljuk: „Félek, hogy le fognak szidni.”, „Már régesrég jönnöm kellett volna, kellemetlen hogy elmaradtam.”
Ez egy olyan félelem, amit komolyan kell venni. Mert aki így érkezik, már eleve feszülten ül a székbe. Pedig a modern, páciensközpontú fogászat nem erről szól. Nem számonkérésről, nem ítélkezésről, hanem együttműködésről. Nagyon fontos kihangsúlyozni: mi soha nem kérünk számon senkin semmit, mert nem ismerjük a hátterét a döntésnek.
A fogorvos feladata nem az, hogy múltbeli döntéseket minősítsen, hanem az, hogy a jelenlegi helyzetből a lehető legjobbat hozza ki.

„Tudom, hogy nem kellett volna ennyit várni.” – Ilyenkor mindig ugyanazt válaszoljuk: „Most itt van. Ez számít. :)”
Ez nem frázis. Ez hozzáállás.

A fogorvosi kezelésektől való félelem egy rendkívül gyakori jelenség, amely sokak életét megnehezíti. Vannak, akik enyhe szorongást éreznek a rendelőbe lépve, míg másoknál a félelem olyan intenzív, hogy akár évekig elkerülik a fogorvost. De mi áll ennek a hátterében, és hogyan lehet leküzdeni ezt a szorongást? Erről írtunk ebben a bejegyzésben: Vajon miért félnek sokan a fogorvostól?

Mi segíthet átlépni a halogatáson?

Sokaknál az első lépés a legnehezebb. Nem a kezelés, nem a hangok, nem az idő. Hanem az elindulás.
A tapasztalatunk szerint segít, ha:
– kontrollra érkezik, nem „kezelésre”
– tudja, mire számíthat
– van ideje kérdezni
– érzi, hogy partnerként kezelik
A kontroll nem kötelez semmire. Információt ad. És sokszor megnyugvást.

Amikor a halogatás megszűnik

Érdekes módon azok a páciensek, akik egyszer átlépik ezt a belső akadályt, gyakran utána sokkal tudatosabbá válnak. Nem azért, mert „muszáj”, hanem mert megértik a folyamatokat.
A fogászat ilyenkor már nem félelmetes hely, hanem egy olyan tér, ahol döntéseket lehet hozni – időben.

–
A fogorvos halogatása nem gyengeség. Nem tudatlanság. Hanem egy összetett, érzelmi folyamat eredménye.
A legfontosabb lépés nem a kezelés, hanem az, hogy valaki úgy érezze: itt megértik, nem sürgetik, nem ítélik el.
És innen már minden sokkal könnyebb.